Egészség, de mi fán terem?

Ha manapság körül nézünk, szinte a csapból is az "egészség" folyik. Sajnos azonban főként üzleti formában. Könyvek, termékek, szakértők tömege tudja nálunk is jobban, hogyan garantálható egészségünk, az egyetlen bökkenő csupán az, hogy azt mondják csak az "ő termékükkel / szolgáltatásukkal" érhető el ez a nemes cél. Általában könnyű ígéreteket kapunk drága áron. Ugyanakkor a legtöbb esetben az a valóság, hogy ezek a termékek csődöt mondanak, vagy csak ideiglenes eredménnyel kecsegtetnek, miért is? Mert az a célja ezeknek a termékeknek/szolgáltatásoknak, hogy örökre függőségbe kerüljünk velük. A szabadság, az egyéni gondolkodás és felelős döntés nem kívánatos a XXI. századi demokráciában. De vajon ez az, ami fele érdemes elindulni?

Azt gondolom mindig létezik olyan megoldás, ami valódi változást és eredményt ad. Ehhez persze sokszor kemény erőfeszítés is kell, ami szintén nem elismert tulajdonság a jelen korban. Sőt, ki merem jelenteni, hogy erőfeszítés nélkül semmilyen témában nem lehet előre jutni, aki könnyű utat ígér az maga is tudja, hogy hazudik. Saját erőfeszítésünk és tapasztalatunk rögös útján érünk el azokhoz az eredményekhez, amit valóban áhítottunk. És épp attól lesz értékes, mert a mienk: küszködtünk vele, megharcoltunk a kudarcokkal, de nem adtuk fel. Erről a tanításról szól az egyszeri pillangó esete is, akit a bábjából épp kibújva igyekezve egy ember segített ki az új világba; De épp ez lett a veszte a pillangónak, gyenge és erőtlen lett és végül elpusztult. Ne féljünk tehát megküzdeni a problémáinkkal, és szembenézni az okokkal, hogy miért kerültünk oda, ahol tartunk.

Erről szól ugyanis a következő gondolatom, hogy sose a felszínt kapargassuk, merjünk leásni a mélységbe és megkeresni azt az okot ami a problémát okozzák. Ezért szoktam gyakran elmondani a hozzám fordulóknak, hogy ha nem változtatnak azokon a rossz szokásaikon, amik a problémáik forrása, ideiglenes vagy eredménytelen lesz a legjobb kezelés is.

Másrészt érdemes mindent holisztikusan nézni, azaz az egész tükrében. Az ember a fizikai test és szellem egysége, mely oda-vissza hat egymásra: ha beteg a fizikai test, akkor előbb-utóbb a lélek is megbetegszik; Ha a lélek beteg, előbb-utóbb a fizikai test is megbetegszik. És ez érvényes természetesen a másik irányba is: ha teszünk a fizikai szinten magunkért az pozitív hatással lesz a lelki részünkre; Ha a lelki részünkben következik be fejlődés, kihat a fizikai állapotunkra.
Óva inteném azonban a kedves olvasót az analizáló ezoterikától, mely mindenben ezoterikus lelki okot lát. A legtöbbször ugyanis profán egyszerű fizikai szintű a megoldás, nem kell "összefüggéseket" beképzelni a megoldáshoz: pl. egy nátha esetén amikor gondatlanul öltöztünk fel. Természetesen vannak olyan problémák ami jelentősen összetettebbek, de itt is érdemes inkább a racionális lelki okokat feltárni, mintsem elszállni az ezoterikus szellemi magaslatokban.

Itt ér el a gondolatom ahhoz a ponthoz, hogy meghatározzam, mit értek egészség alatt. Már a szó is beszédes: EGÉSZ-ség. Lefordítva teljesség minden spektrumban. Tehát az egészség, nem a fizikai/lelki betegség hiánya, hanem egy olyan komplett, pozitív, mindenre kiterjedő, és átható állapot, ami kihat az élet minden szegmensére, tehát beletartozik:
  • fizikai állapotunk, kondíciónk, hajlékonyságunk, teljesítő készségünk;
  • lelki állapotunk, hangulatunk, harmóniánk-diszharmóniánk beleértve: kapcsolatunk magunkkal, önértékelésünk, érzelmi kiegyensúlyozottságunk;
  • szociális relációink beleértve: kapcsolatunk minősége párunkkal, szűkebb-tágabb közösségekkel;
  • spiritualitással/transzcendenciával/Istennel való kapcsolatunk, kinek hite és hitvilága szerint;
Tehát ezen felsorolt területek egésze adja egészségünk állapotát. Természetesen nem mindíg vagyunk minden témában a csúcson, hisz ha jól magunkba tekintünk életünk végéig találunk olyan területeket amiben fejlődhetünk. Természetesen ez elég relatív és emberfüggő, hisz ami másnak elég, nekem nem biztos, és fordítva. Másrészt nagyon sokban függ attól is, hogyan élünk meg egy állapotot: "a pohár félig üres vagy félig teli?" Ismeri mindenki ezt a mondást. Egészségi állapotunk is egy folyadékkal teli pohár, melyben a folyadék szintje az általunk megélt egészségi állapot, a pohár széle ahova fejlődni szeretnénk. Tehát érvényes az a mondás is, ha tenni akarunk valamit magunkért, "teli pohárba már nem fér több". Magyarán soha ne teljünk el az eredményeinkkel (ugyanakkor ez ne csapjon át önmarcangoló elégedetlenségbe se!).

Legyen tehát egy kis hely mindig a poharunkban, merjük magasabbra tenni a szintet fizikai, lelki, szociális és spirituális állapotunkban, ugyanakkor élvezve a teljességet, boldogságot és elégedettséget EGÉSZ-séges állapotunkban.

Egészségünkre!

Nos akkor induljunk el... blogolok, de miért is?

(Majdnem) minden ember életében elérkezik az a pont, amikor úgy érzi ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy megossza az érzéseit, tapasztalatait a világgal. Ez egy olyan dolog szerintem, amikor is a szellemi mivoltunk kiterjed, és immár nemcsak kapni, hanem adni is szeretnénk a széles közönség számára.

Valami ilyesmi gondolatok fogalmazódnak meg bennem most, noha, aki ismer engem vagy a keresőbe beírja a "giyandeva" szót láthatja, hogy bár sok helyen hagytam már nyomot hozzászólásaimmal a világhálón, de eddig még nem tettem közzé gondolataimat egy blogban. Hozzászólásaim legtöbbje az egészség témaköréhez tartozik, nem véletlenül, hisz ha lehet ilyet írni számomra ez áll életem egyik fő fókusz pontjában. Hogy miért? Nos, míg valaki makk egészséges, (általában) nem értékeli azt az állapotot amit szerencsésen kapott a Teremtőtől. Valahogy természetesnek tűnik.

Nos nem az: tinédzser koromig én is éltem az átlag ember életét a magam tudatlanságomban, noha semmilyen káros szenvedélyem nem volt, de korántsem voltam egészség tudatos. Nem ezt a mintát kaptam szüleimtől. Elérkezik az a pont általában az életben (kinél hamarabb, kinél később), amikor is utoléri valamilyen betegség, valakit ez, valakit más dönt le a lábáról. Abban különbözünk, hogy ki hogy reagál az eseményre: vagy homokba dugja a fejét, vagy elkezd valós megoldások után keresni, és tényleges erőfeszítést tenni a javulásért.

"Szerencsémre" engem elég hamar "utolért a tanítás" magam kárán és tapasztalatán okultam: tizenéves éveim elején közel jártam a gyomorfekélyhez, tinédzser korom több évét meghatározta az asztma, a súlyos allergia, az arcom elég csúnya gennyes pattanásos volt, emiatt önértékelési gondjaim voltak, a közösségbe sem tudtam beilleszkedni, gondjaim voltak a párkapcsolat terén, és 19 évesen megsérült a gerincem is.
Ennyi "csapás" elég volt ahhoz, hogy felismerjem, hogy "lépni" kelljen, mert különben csak még mélyebb gödörbe jutok.

Egy gondolat az elhatározásról: sok tényezője lehet ha valaki ugyanabban a kényszerpályán tengeti az életét:
  • nem ismerte fel, hogy gond van, és ez akár történhetne másként is,
  • bár felismeri, hogy valami nem megy jó, de nem tudja, hogy pontosan min kéne javítania ahhoz, javuljon a helyzete
  • a harmadik tényező a lustaság/félelem a változás ismeretlenségétől/tudat alatt kényelmes a szenvedéssel teli életünk (mazochizmus?)
19 évesen a változás útjára léptem és elkezdtem felgöngyölíteni, azokat a témákat mellyel az azt megelőző kb. 10 évben nem foglalkoztam, illetve nem voltam képes megoldani a korábbi megértési szintemmel.
Most, közel 28 évesen elértem azt az állapotot, amikor a legtöbb dologban elértem amit akarok:
  • szert tettem a fizikai és mentális jó egészségre
  • szembenéztem a gyengeségeimmel és újjá formáltam az emberi kapcsolataimat
  • anyagi, érzelmi és szellemi téren megtaláltam a harmóniát.
Természetesen azt gondolom, hogy sosincs vége az önmunkának, a mai napig vannak elérendő céljaim mind a világi mind a szellemi életben, amin folyamatosan dolgozom. Abban az apró dologban különbözök csak 9 évvel ezelőtti magamtól, hogy az élet-tapasztalataim tükrében, amit magam is megjártam, tovább tudom adni azokat az információkat amik nekem segítettek eddig.

Évek folyamán olyan módszereket, életmód szemléletet sajátítottam el, amik gyökeresen megváltoztatták az életemet, természetesen ezek sem statikus összetevői voltak az életemnek. Sőt vállalom, hogy a mai napi folyamatosan változik a gondolkodásom, képes vagyok átértékelni dolgokat, noha az értékrendem szilárd alapokon nyugszik.

Kedves Olvasó!

Tehát blogomban a testi-lelki egészséggel kapcsolatos gondolataimat olvashatod majd. Igyekszem mindig majd tényszerű lenni és saját tapasztalataimon alapuló témákról írni, noha sok olyan dolognak is utánanéztem már, amivel eddig még nem volt dolgom, de érdekelt valamiért.
Örömmel várom tehát a hozzászólásod és akár kérdésed is egy-egy témában.

Kezdjük tehát el!